Csodakút

A vajdasági Magyarkanizsa határában, a Járás pusztaságában található a környéken híres, hangulatos kis téglaépületbe foglalt Csodakút, több ezer éves kunhalmok társaságában. A helyiek emlékezete szerint egy fájós lábú cigánylány legeltette a határban a birkáit, és ő vette először észre, hogy a rét kellemes, langyos tócsáiban tapicskolva elillan tagjaiból a fájás. Gyorsan elterjedt a híre a sárgás színű víznek, mely gyúlékony gázok kíséretében tört a felszínre. Az akkoriban már Csodakútnak nevezett forrás a helybeliek zarándokhelye lett, és a város vezetése pedig okosan kihasználta a természet adta lehetőséget: kádak felállításával szervezett fürdőzést biztosított a gyógyulni vágyóknak. Grünfeld Herman, az akkori Gőztégla- és Cserépgyár igazgató-tulajdonosa meglátta a nagy lehetőséget ebben a természeti kincsben, és 1909-ben megalapította a Magyarkanizsai Csodakút Ártézifürdő Részvénytársaságot, majd ügyvezető igazgatóként az 1913-as évben már fel is avatta a Csodakút Ártézifürdőt a Népkertben, melynek vizét akkor még a Csodakút adta. Ezzel Magyarkanizsa a modern fürdővárosok sorába lépett, és elindult az idegenforgalmi fejlődés útján. 2009-ben fennállásának századik évfordulóját ünnepelte a gyógyfürdő. Ugyanebben az évben Iván Attila magyarkanizsai filmrendező A Csodakút címmel egy lírai hangvételű dokumentumfilmet készített e különös aurájú helyről, ahová a környékről ma is sokan kirándulnak.